Az objektívek lehetővé teszik, hogy a mikroszkópok nagyított, valós képeket készítsenek, és többelemes kialakításuk miatt talán a mikroszkóprendszer legösszetettebb összetevője. Az objektívek 2X és 100X közötti nagyítással érhetők el. Két fő kategóriába sorolhatók: a hagyományos fénytörő típus és a fényvisszaverő. Az objektíveket főleg két optikai kialakítással használják: véges vagy végtelen konjugált kialakítással. A véges optikai kialakításban egy foltból érkező fényt néhány optikai elem segítségével egy másik helyre fókuszálják. A végtelen konjugált kialakításban a folttól eltérő fény párhuzamosan van kialakítva.
A végtelenségig korrigált objektívek bevezetése előtt minden mikroszkóp fix csőhosszúságú volt. Azok a mikroszkópok, amelyek nem használnak végtelenségig korrigált optikai rendszert, meghatározott csőhosszúsággal rendelkeznek – ez egy meghatározott távolság az orrrésztől, ahol az objektív ahhoz a ponthoz csatlakozik, ahol a szem a szemcsőben helyezkedik el. A Royal Microscopical Society a tizenkilencedik században szabványosította a mikroszkópcső hosszát 160 mm-re, és ezt a szabványt több mint 100 évig elfogadták.
Ha optikai tartozékokat, például függőleges megvilágítót vagy polarizáló tartozékot adnak a fix csőhosszúságú mikroszkóp fényútjához, az egykor tökéletesen korrigált optikai rendszer effektív csőhossza meghaladja a 160 mm-t. A csőhossz-változáshoz való alkalmazkodás érdekében a gyártók kénytelenek voltak további optikai elemeket elhelyezni a tartozékokban, hogy visszaállítsák a 160 mm-es csőhosszt. Ez általában nagyobb nagyítást és csökkent fényerőt eredményezett.
A német mikroszkópgyártó, a Reichert az 1930-as években kezdett kísérletezni a végtelenségig korrigált optikai rendszerekkel. A végtelen optikai rendszer azonban csak az 1980-as években vált általánossá.
Az Infinity optikai rendszerek lehetővé teszik olyan segédkomponensek, mint a differenciális interferencia-kontraszt (DIC) prizmák, polarizátorok és epifluoreszcens megvilágítók bevezetését az objektív és a csőlencse közötti párhuzamos optikai útvonalba, minimális hatással a fókusz és az aberráció korrekciójára.
A végtelen konjugált vagy végtelenre korrigált optikai tervezésben a végtelenbe helyezett forrásból származó fény egy kis foltra fókuszálódik. Az objektívben a folt a vizsgált tárgy, és a végtelenség a szemlencse vagy az érzékelő felé mutat, ha kamerát használ. Az ilyen típusú modern kialakítás egy további csőlencsét használ a tárgy és a szemlencse között a kép létrehozásához. Bár ez a kialakítás sokkal bonyolultabb, mint a véges konjugált megfelelője, lehetővé teszi optikai komponensek, például szűrők, polarizátorok és nyalábosztók bevezetését az optikai útba. Ennek eredményeként komplex rendszerekben további képelemzés és extrapoláció végezhető. Például egy szűrő hozzáadása az objektív és a csőlencse közé lehetővé teszi a fény meghatározott hullámhosszainak megtekintését vagy a nem kívánt hullámhosszok blokkolását, amelyek egyébként zavarnák a beállítást. A fluoreszcens mikroszkópos alkalmazások ezt a fajta tervezést használják. A végtelen konjugált kialakítás használatának másik előnye az a képesség, hogy a nagyítást az alkalmazási igényeknek megfelelően változtathatjuk. Mivel az objektív nagyítása a csőlencse gyújtótávolságának aránya
(fTube Lens) az objektív gyújtótávolságához (fObjective) (1. egyenlet), a csőlencse gyújtótávolságának növelése vagy csökkentése megváltoztatja az objektív nagyítását. A csőlencse jellemzően 200 mm-es gyújtótávolságú akromatikus lencse, de más gyújtótávolságok is helyettesíthetők, így személyre szabható a mikroszkóprendszer teljes nagyítása. Ha egy objektív végtelen konjugált, akkor az objektív testén egy végtelen szimbólum található.
1 mObjective=fTube Lens/fObjective
Feladás időpontja: 2022.06.06